Sok pénzt? Erdőket, melyek megmentéséért semmit se tettél? Erdők maradványait, melyek megmentéséért küzdöttél (ahogyan én az itteniért), de mégsem jártál sikerrel (ahogyan én sem az ittenivel)? Vagy olyan erdőket, amiket megmentettél?
Hány siklószalamandra család élhet tovább azért, amiért te az voltál aki és azt tetted amit? Hány ezüstlazac? Hány tokféle? Hány poszáta, lappantyú, cinege, légykapó, fogasfürj? Mennyivel lesz vastagabb neked köszönhetően a termőtalaj? Hány tonna üvegházgázt nem bocsátanak ki amiatt, hogy te éltél és cselekedtél? Nem azt kérdezem, hogy mennyire keveset bocsátottál ki te magad - nem engedem, hogy te vagy én ilyen könnyedén szabaduljunk. Azt kérdezem, hogy mennyit nem bocsátottak ki amiatt, hogy cselekedtél? Ég és föld a különbség.
Egészségesebb, erősebb, rugalmasabb, változatosabb lenne a világ, ha sosem éltél volna? Ha igen, a világnak jobb lenne nélküled. Ha igen, a világ jobban járt volna, ha meg sem születsz. Ez nem vád vagy fenyegetés, hanem egyszerű - tautologikus - ténymegállapítás.
Egészségesebb, erősebb, rugalmasabb, változatosabb világot hagysz hátra, mint amilyen a születésed előtt volt? Mit kell tenned ahhoz, hogy ez legyen az örökséged?
Ha ilyen örökséget szeretnél - és tisztában vagy azzal, hogy a világ jobbá tétele, erősítése, a kultúránkon kívül álló emberek és más élőlények többségének öröksége (és ha ezzel nem értesz egyet, csak tedd fel a kérdést: hogyan vált ez a világ olyan változatossá, amilyen volt és amilyen még most is, ha nem a lakóinak léte és tettei által?) - hogyan fogod megvalósítani? Mit fogsz tenni, hogy egészséges talajt, egészséges erdőket, egészséges óceánokat hagyj hátra? Mit fogsz tenni, hogy megállítsd a pusztítókat, és mit fogsz tenni, hogy segítsd a bolygót - mely az otthonod - hogy virágozzon? Mi lesz, amit hátrahagysz? Mi lesz az örökséged?
Jobb lenne a világnak, ha meg sem születtél volna?
Nem a kultúrára gondolok. Hanem a világra. A valódi, anyagi világra.
Rugalmasabb, erősebb, változatosabb lenne?
Jobb a világnak attól, hogy megszülettél?
Nem a kultúrára gondolok. Hanem a világra. A valódi, anyagi világra.
Rugalmasabb, erősebb, változatosabb lesz?
Bármely irányból is tesszük fel, nem tudok ennél a kérdésnél mélyrehatóbb, tömörebb - valódibb - alapot bármely erkölcstan számára. Mi az, ami valódibb, mint a valós világ? Mi az, ami mélyrehatóbb, tömörebb - valódibb - mint az élet a bolygón?
Ahhoz, hogy egy erkölcstan elfogadható, bocsánatos, élhető és szükséges legyen, a világ egészségén kell, hogy alapuljon, mert egészséges világ híján egyáltalán nincs moralitás, mert egyáltalán nincs élet. A szó szoros értelmében.
A Végjáték első részében kifejtettem, hogy a tiszta víz egy élhető erkölcs alapja - és, hogy tágabb értelemben véve én egy állat vagyok, és hogy tiszta víz, tiszta levegő és élhető környezet nélkül elpusztulok. Azt írtam: „Ha az erkölcsöm nem egy olyan Isten parancsolatain nyugszik, aki elsősorban nem a Földön él és akinek hívei megszámlálhatatlan kegyetlenséget vittek véghez, és nem is a törvényeken, melyeket a politikai hatalom hozott azért, hogy a politikai hatalomban résztvevőket szolgálják, és nem is a társadalom bölcsességén - a szokásjogon - egy olyan kultúráén, ami az ökológiai összeomlásba sodort bennünket, hanem inkább azon a felismerésen, hogy én egy állat vagyok, akinek élőhelyre van szüksége - ideértve, de nem kizárólagosan a tiszta vizet, a tiszta levegőt és a nem mérgező élelmet - mire enged következtetni az erkölcsöm, mondjuk a növényvédőszer-gyártás helyességét vagy helytelenségét illetően? Ha megértem, hogy mint ember-állatoknak, a fizikai és érzelmi egészségünkhöz egyaránt egészséges földre van szükségünk, miképpen értékelem majd a tömeges fajpusztulást? Azon tény ismeretében, hogy az emberek és a lazacok legalább 12.000 éven át egymás mellett virágoztak itt Tu'nes-ban (ez a Tolowa neve annak a helynek, ahol élek), miképpen értékelem majd a duzzasztógátak létezését, az erdőirtást, vagy bármi mást, ami a lazacok elpusztításával tönkreteszi ezt a hosszútávú szimbiózist?”
Korábban ezt jó erkölcsi alapnak gondoltam, de ma már csak részben tartom annak - szükségesnek, de összességében nem elegendőnek - mert míg közvetetten kifejezi az egyén törődését a nagyobb közösséggel (ahogyan a tiszta víz nem csak az adott egyénnek hasznos, hanem másoknak is, köztük a halaknak, kétéltűeknek és így tovább), alapvetően még mindig önző. Tökéletesen elképzelhető lenne, hogy az emberek teleszemeteljék a földet, tönkretegyék a folyókat - tönkretegyék a bolygót - és közben fenntartsanak egy elképesztően drága víztisztító üzemet, ami valamiképpen tiszta vizet szolgáltatna azon kiváltságosok számára, akik fizetnek a szolgáltatásért a víztisztítót fenntartó (vagy palackos vizet gyártó) nagyvállalatoknak. Természetesen ez csak rövid távon működhetne - és még akkor is csak úgy ahogy, és csak azoknak, akikre nem erőltették rá az externáliákat - de ezalatt a rövid idő alatt azok, akik birtokolják ezeket az elképesztően drága víztisztító gyárakat; azok, akik üzemeltetik őket; azok, akik fogyasztják a termékeiket; és azok a kormányemberek, akik ellenőrzik (és valójában megrendelik és az adófizetők pénzéből támogatják) a természetes vízkészletek (úgy mint tavak, folyók és víztartározó rétegek) megmérgezését és tönkretételét, úgy érezhetik, hogy egyfajta erkölcsös cselekedetet visznek véghez azzal, hogy valamennyire tiszta vizet szolgáltatnak azon embereknek, akik a tágabb közösség költségére és rovására meg tudják fizetni.
Viszont a fenti kérdések, hogy a világot erősebbé, változatosabbá, egészségesebbé teszed -e, túlmutatnak az önzőségen - és bármilyen kapcsolatra érvényesek: ha a társad nem erősebb, egészségesebb és rugalmasabb attól, hogy mellette vagy, akkor jobb lenne neki nélküled (és fordítva is, ha a társad nem segít abban, hogy erősebbé, rugalmasabbá és egészségesebbé válj, akkor a Little Charlie and the Nightcats zenekar hallhatatlan szavaival élve: „Dobd azt a tuskót” (Dump that Chump); továbbá ha a kultúrád nem tesz téged (és a világot) erősebbé, változatosabbá, egészségesebbé, akkor szabadulj meg tőle is). Egy olyan erkölcs felé mutatnak, ami a közjóért működik. A valódi közjóért. Másképpen szólva egy valódi moralitás felé vezetnek bennünket.
Jobb hely lenne a világ - a valódi, anyagi világ - ha meg sem születtél volna?
A világ - a valódi, anyagi világ - jobb hely attól, hogy te megszülettél?
Ezek a legfontosabb kérdések.
Mit válaszolsz?
Miért azt válaszolod, amit?
Mi a kapcsolat - ha van egyáltalán - a kérdésekre adott válaszaid és a belső moralitásod között? Mi a kapcsolat - ha van egyáltalán - a kérdésekre adott válaszaid és a külső moralitásod között?
Miért azt válaszolod, amit?
Még egyszer, jobb hely lett a világ attól, hogy te megszülettél?
Nem hinném, hogy ha növényeket ültetünk egy Ford gyár tetejére, öko-divatos Nike főhadiszállásokat és „fenntartható” reptereket tervezünk, elegendőek, hogy igennel feleljünk. A „fenntarthatóság” retorikájától eltekintve, nem hiszem, hogy ezen cselekedetek a világot jobb hellyé teszik: egy teherautógyár - őshonos növények ide vagy oda - egy nemzetközi sportcipő vállalat, főleg egy olyan, mely rabszolgamunkát alkalmaz, vagy egy reptér, a legutolsó dolgok, amikre szükségünk van.
Hogy én is tükörbe nézzek, nem hiszem, hogy elegendő az, ha ezen kultúra pusztítása ellen könyveket írok. Nem hiszem, hogy a világ egy jobb hely lett attól, hogy én megszülettem.
Valóban, több száz hektár erdő áll még mindig részben azért, mert segítettem megvédeni őket (bár lehet, hogy egyébként is megmenekültek volna - én csak segítettem - és ha nem állítjuk meg ezt a kultúrát, végül úgyis elpusztítja őket). És valóban, jelenleg épp anyámnak segítek megvédeni (és szolgálni) ezt a földet, melyen mindketten élünk, ezt a földet, melyet ha mi nem védenénk, biztosan kivágott volna valami Sawyer és Smith-hez hasonló ingatlan „fejlesztő” mocsok. És persze segítettem buzdítani a szomszédokat, hogy ez esetben megállítsák vagy legalább lelassítsák Smith-t. És persze még ha el is pusztul végül a föld, legalább néhány nemzedék szalamandra, pillangó, béka és csiga egy darabig otthon maradhatott. És persze azt mondják az emberek, hogy a munkáim lelkesítették őket a saját aktivizmusukban, ami egy kicsit több vadon megmentését jelenti (egyelőre).
De ha ezen a kultúrán belül élünk, az a legjobb esetben is a károkozás és gyógyítás bonyolult kiszámítását igényli. Hány hektár erdőt vágtak ki, hogy legyártsák a könyveimet (meg azokat a könyveket, amiket olvasok)? És az újrapapír használata (valójában nagyon ritkán használják ezt a kiadók), nem csökkenti teljesen nullára a könyveim ipari gyártása során okozott károkat. Az újrahasznosított papír összegyűjtése energiát igényel, ahogyan az újramerítés, szállítás, nyomtatás, könyvkötés, a könyvek szállítása is, és így tovább.
Azok, akik ezen a kultúrán belül egyszerű módon élnek, valamelyest csökkenteni tudják a mérleg károkozási oldalát, de csupán azért, mert ők így élnek, még nem jelenti azt, hogy túlságosan önelégültek vagy nyugodtak lehetnének. Az ipari gazdaság eredendően pusztító (elvesz a földtől és nem csak, hogy nem adja vissza azt, amire a földnek szüksége lenne, hanem még rosszabb, meg is mérgezi) és már azzal is, hogy egyáltalán részt vesznek a gazdaságban, hatalmas károkat okoznak.
Nem segít rajtunk, ha úgy teszünk, mintha létezne olyan mód az ipari gazdaságban való részvételre, ami nem árt a bolygónak. Mert nem létezik. Mennyi ökológiai kárt okoz csak az, hogy eszem? Nincs túl nagy bűntudatom a tehén miatt, akit épp az imént vettem egy helyi gazdától: Egy meglehetősen csapadékos helyen élek és a tehén legelőn nevelkedett, ami azt jelenti, hogy nem volt túl boldogtalan, az itatása nem apasztotta le túlságosan a rétegvizet és a trágyáját is a földnek adta. Természetesen a legelő, ahol a tehén nevelkedett egykor vörösfenyő erdő volt és vörösfenyő erdőnek kellene lennie és szükséges, hogy vörösfenyő erdővé váljon, de a tehénlegeltetés megakadályozza az erdő visszatérését, szóval ismét nincs okom az önelégültségre. A tegnap este elfogyasztott borsó és kukorica miatt sem érezhetem elégedettnek magam, mindkettő a boltból származott, ami azt jelenti, hogy ipari gazdaságokból érkeztek, tehát a növényeknek nyomorult élete volt és a termesztésük megmérgezte a talajt és leapasztotta a rétegvizet. És nem sokat számít, hogy Iowa-ból vagy a San Joachin völgyből érkeztek: mindkét esetben egy gyönyörű és termékeny vidékről, amiket tönkretett a mezőgazdaság.
Ez olyasvalami, amire minden egyes könyvemben felhívtam a figyelmet és amit újra el kell ismételnem. Nem minden emberi kultúra károsította a földet; nem minden emberi kultúra volt fenntarthatatlan. Valójában, mielőtt mi le nem igáztuk őket, a legtöbb fenntartható volt: nem károsították a földjeiket. Nem minden kultúra változtatta még az olyan egyszerű, nélkülözhetetlen, hasznos és gyönyörű cselekedeteket is, mint az evés, ártalmas tevékenységekké. Fenntarthatatlanná tenni az olyan cselekedeteket, mint az evés vagy a szarás, rendkívüli ostobaság, az okok remélem egyértelműek. Hogyha még ezen a ponton sem egyértelmű, még rosszabb állapotban vagyunk, mint egyébként tűnik. De egye meg a fene, elvégre ez a kultúra megöli a bolygót, ami szó szerint a létező legostobább cselekedet - amit csak el lehet képzelni -, úgyhogy egyértelművé teszem: ha még a legalapvetőbb napi cselekedetek is ártanak a földnek - most nem a fényűzésről beszélünk -, akkor a jelenlegi rendszeren belül semmi esélyünk a fenntarthatóságra.
De már tudtad ezt, ugye?
Az ezüstlazacok a világot jobb, gazdagabb, változatosabb, erősebb és egészségesebb hellyé teszik létezésükkel és tetteikkel, azáltal hogy esznek és hogy megeszik őket.
A vöröshátú erdeipockok a világot jobb, gazdagabb, változatosabb, erősebb és egészségesebb hellyé teszik létezésükkel és tetteikkel, azáltal hogy esznek és hogy megeszik őket.
Az északi foltosbaglyok a világot jobb, gazdagabb, változatosabb, erősebb és egészségesebb hellyé teszik létezésükkel és tetteikkel, azáltal hogy esznek és hogy megeszik őket.
A patakigőték a világot jobb, gazdagabb, változatosabb, erősebb és egészségesebb hellyé teszik létezésükkel és tetteikkel, azáltal hogy esznek és hogy megeszik őket.
A Tolowa indiánok, akiknek a földjén most élek, a világot jobb, gazdagabb, változatosabb, erősebb és egészségesebb hellyé tették létezésükkel és tetteikkel, azáltal hogy ettek és hogy megették őket.
És ezt kell tennem nekem is.
Részlet Derrick Jensen & Aric McBay: What We Leave Behind című könyvéből
fordítás : Jankó András
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése