Álomvilág és valóság

Előrebocsátom a cikk okán: nem fogom magam vissza a fogalmazásban. Ha bárki saját magára, vagy jelenlegi eseményekre, szervezetekre ismer, nem lehet véletlen. Mindezek mellett csak önmagukat közszereplőnek tartókat fogok megnevezni.

A cikkből ki fog derülni, hogy semmiféle vallásos indíttatásom nincsen, akkor se, ha az politikai pártot, vagy történelmi állapotot érint. Mindezek mellett se szenvelgésre, se érzelgősségre, se a ma divatos műromantikára nem vagyok hajlamos.

Ezzel szemben erős kötődésem van a logikus gondolkodáshoz. Utóbbi valószínűleg szakmai ártalom.

Ehhez a történethez tartozik még egy igen érdekes pszichológiai tény, mely szerint az emberek hajlamosak arra, hogy amit hallanak, látnak egy általuk elfogadott világkép szerint illesszék be életükbe. Akkor is, ha a világképük matematikai elemzések sorozatára alapul, akkor is, ha totálisan mást hallottak, sőt akkor is, ha világképük és az események között köszönő viszony sincs.

A téma ami miatt az íráshoz kezdtem egy másik - ma igen divatos - viselkedésmódhoz kapcsolódik. Ez egészen pontosan a vakhit. Mely szerint majd valaki gondoskodik rólunk, vigyáz ránk. Ennek fenntartása érdekében bármit képesek elhinni az emberek - kivéve a tényeket.

Bennem ilyesmi évtizedek óta nem merült fel. Valahogy megmaradt az az érzés és gondolatvilág ami szerint képes vagyok tenni magamért, másokért, én vagyok a felelőse saját sorsomnak. Akkor is, ha ez néha nagyon fájdalmas tud lenni. Akkor is, ha elhittem, nem ártalmas nekem az amit Hófehérke mostohája - akarom mondani a nagyüzemi ellátás - kínál.

Van még egy ok, ami miatt nem tudtam nem írni: ez a csalás fogalma, valamint a csalás és a személyes erkölcsi szint közötti kapcsolat. Akkor is, ha valaki nem csaló, csak elhiszi és másokkal is elhiteti a valótlant. Ezt a szerepet bűnsegédi bűnrészesnek hívják.

Ma két olyan téma van, amit az emberek nagyon szeretnének elhinni:

1. Bármilyen élhető társadalmi modell létrejötte, például az apostoli királyság újjáéledése. Az ábránd alapját képezi az a tény, hogy amiben élünk annak az élhetőhöz semmi köze.
   
   Az apostoli királyság újraéledésének története szép lehetne, ha:
   
   
• lenne királyunk aki nincs;
• a kapcsolódó személyek nem önjelöltek lennének;
• a kapcsolódó személyek által a témáról leírtaknak bármi köze lenne a történelmi tényekhez;
• a kapcsolódó személyek nem mosnák össze az általuk kitaláltakat más szervezetek témáival;
• ennyi még csak röviden...
  
  
2. Megélhetést biztosító jövedelemhez jutás pusztán a létezés jogcímén. Ezen a területen kénytelen vagyok felvilágosítani az érintetteket, hogy:
   
   
• bolygónk egyik alap működési elve a természetes kiválasztódás;
• bár az ember a legnagyobb gonoszságokra is képes, létezik karitatív tulajdonsága is - utóbbi okán a rászorulókat segíti, de a sültgalamb várása nem számít rászorultságnak;
• a jelenlegi társadalmi berendezkedés kizárólag nagyon gazdag országokban lenne mód a csőd nélküli megvalósításra, ám ott meg minek;
• a különböző alapokkal és forrásokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok alapján a végeredmény sok kicsi rabszolga lesz, akik előteremtik mindazt, amire azok vágynak, akik szerint ők már megtehetik, hogy létezésük jogán bármit elvárjanak - ugyanőket pont nem érdeklik a rászorulók azon túl, hogyan lehet tőlük megszabadulni.

Nézzük meg tényeket és a modellt, amit létrehoztak ennek elhitetése érdekében:

Az apostoli királyságról szóló Wikipédia cikkben elég egyértelműen leírták mi is ez:

„Az uralkodói tekintély és hatalom kialakításában a társadalmi és politikai tényezőkkel világszerte egyenrangú szerepe volt a vallási tényezőnek. A nép mindenütt és mindenkor a földöntúli hatalom választottját, istennek emberfeletti képességekkel és mágikus erővel felruházott küldöttjét, az „Ég Fiát,” az „Isteni Felséget,” sőt az Istent – annak megtestesülését – látta fejedelmében, királyában, császárában. Méltóságuk szakrális, karizmatikus természetű volt s ehhez képest a politikai hatalom mellett főpapi hatalommal is járt.

A közhatalomnak ez a teokratikus színezete alig egyeztethető össze az emberek egyenlőségét és az apostolok örökébe lépő püspökök lelki hatalmát hirdető krisztusi tanítással. A keresztény hitre tért pogány fejedelmek nem mondtak le teokratikus hatalmukról - keresztény létükre is ragaszkodtak az isteni elhivatás tudatában rejlő hatalmas erőforráshoz. Ezért a keresztény fejedelmek mind a római pápához fordultak királyi vagy császári méltóságuk elismeréséért. A császárok nem osztogattak ilyen címet és koronát. Például a bizánci császár hűbéreseinek és szövetségeseinek legfeljebb patríciusi rangot adhatott. A nyugati császár pedig hűbéreseinek hercegi rangot adományozott.

Hartvik püspök legendája szerint az apostoli kereszt adományozásával Szilveszter pápa az egyház-szervezés és főpap-nevezés jogát ruházta át Istvánra, aki e kiváltság birtokában népének apostolává lett. A korona és királyi cím adományozása a keresztény népek lelki összetartozását és békés együttélését kifejező eszmei birodalomban a lelki hatalmat gyakorló pápa joga volt, de „csak a császárnak, mint a keresztény világ tényleges irányítójának hozzájárulásával kerülhetett reá sor.” Istvánnak is „a császár biztatására” adta a pápa a koronát. De ez a császári biztatás nem teremtett egyházi vagy politikai függőséget, avagy éppen hűbéres viszonyt az új király és a császár között, mert ez a császár nem a Német-római Birodalom, hanem az Új Róma eszmei birodalmának császára volt.

A korona, az apostoli kereszt és a lándzsa adományozásával a keresztény világ élén álló két hatalom éppen az önálló magyar államiságot és a független egyházi szervezetet ismerte el. A cseh és lengyel egyházszervezéssel és a Piligrim-féle magyarországi szervezőkísérlettel szemben a magyar katolikus egyházat a pápától és a császártól elismert szuverén király az önálló és független magyar királyság szervezetének keretében alapította meg és építette ki. Az új királyság kivételes helyzete jutott – úgy látszik – a karácsonyi koronázásban is kifejezésre, hiszen „Nagy Károly és Nagy Ottó fejére is Karácsony napján helyezték a császári diadémot.”

Tudni kell, hogy a kegyúri jog, vagyis az egyházalapítás, főpapnevezés, a nemzeti egyház fölött való főhatóság joga Szent István korában még egyike volt a keresztény királyokat szükségképpen megillető felségjogoknak. A koronaadományozás sem süllyedést, hűbéri hódolatot jelentett, hanem felemelkedést Krisztus földi birodalmának legmagasabb méltóságviselői közé. Canossa előtt a Szentszék e címen egy császárral vagy királlyal szemben sem támasztott világi értelemben vett hűbérúri igényeket.”

Itt ellenőrző pont van, egy közösségi oldal - ahol szerintem a folyamat elindult a tömegek felé - a Facebook. Az egyik Apostoli Magyar Királyság néven található oldal személyes oldal, mely szerint az oldal gazdája:

Ha nem ő maga a királyság, az adatlapra írtak méltón tükrözik, hogy mekkora a zavarodottság a követők fejében. Ha ő testesíti meg a királyságot még súlyosabb a helyzet, hiszen egy katolikus címet próbál összemosni egy másik - számára ismeretlen - valláshoz kapcsolódó szlogenekkel.

Van olyan érzésem, hogy az utóbbival járok legközelebb a valósághoz. A királysághoz amúgy jár király is, kormányzó is. Talán így történhetett az újonnan csiholt királyság létrejötte:

Királyság Ildikó még 2009-ben összehívta férjét és sógorát családi értekezletre. Ő maga vállalta az irányító szerepét:

• Levente! Józsi! Nem tetszik nekem ez a mostani helyzet. Kevés a zsé. Valamit ki kell találnunk.
• Ildikó! Szerinted mit? Senki nem ismer minket, még képviselőnek se kellenénk.
• Levente te a király leszel. Józsi te a kormányzó. Majd a csatlakozó tagok fizetnek tagsági díjat, aki további tagokat hoz kap engedményt. Ha futja rá még eskütételt is csinálunk. Kell a műsor, hogy elhiggyék. Sőt további feladataink is vannak:
  
  1. Józsi kijelenti, hogy Magyarország királyság.
  2. Visegrádon le kell cserélni a köztársaság zászlaját az Apostoli Magyar Királyság dicső lobogójára.
  3. Be kell tiltani minden magyarországi párt működését, egyetlen párt tagja sem lehet miniszterelnök, nem láthat el közfeladatot.
  4. A bíróságokat meg kell szüntetni, mert még végül számonkérnek minket (A későbbiekben be kell tiltani a pszichológiát is).
  5. Az új pénzünk a szentkorona, melynek mindenkori árfolyama 200 forint.
  6. Rendőrség helyett immár csendőrség kell, a csendőrök fizetése nettó havi 1.500,- szentkorona lesz.
  7. Józsi ki kell jelentse, az amerikai dollárt egy az egyben váltják a szentkoronával, hiába ér a dollár átlagosan többet.

Mind meg is történt, de még kevés volt az üdvösséghez. Ettől még sokan rájöhettek, hogy ennek bizony remek marketingje van, ám semmi valóságalapja. Kellett valami, amitől a népek igazán bezsongnak. Amivel a legnagyobb álmuknál, vagy a legnagyobb félelmüknél kehet őket megfogni.

Királyság Ildikó sokáig gondolkodott, majd ismét összehívta a kupaktanácsot.

• Gondolkodtam rajta mit lehetne még tenni. Az emberek most feltétel nélküli jövedelemre vágynak leginkább. Alapmegélhetésre ha már megszülettek.
• Ne hülyéskedj Ildikó! Milyen címen, hogyan adunk nekik ilyet, főleg miből?
• Ne beszélj marhaságokat Levente! Beígérjük, hogy adó nem lesz, így „nő majd a vállalkozási kedv”. Ehhez megcsináljuk a Magyar Szentkorona Bankot. 
• Ja! a virtuális pénzhez virtuális bankra gondolsz?
• Persze. Bevesszük a buliba az Attila gyereket. Az tud weboldalt csinálni. Vetetünk vele egy domént, megcsinálja a weboldalt és már mehet is.
• Nade milyen névre vetetjük a domént? A királyság annyira nem létezik, csak a mi meséinkben, hogy arra bizony nem adnak ilyet.
• Megveszi a saját nevére. Ha mégse jön össze a dolog, majd elviszi a balhét. Legalább ezzel nem minket találnak meg.
• A nép nem fog zajongani, hiszen a vállalkozásoknak a Magyar Szentkorona Bank ad majd kamatmentes, 20 ezer szentkoronás hitelt. A magánembereknek meg bekínáljuk a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet szentkoronában. Megígérjük, hogy azzal a hiteleiket is tudják fizetni.
• Ildikó! Ezzel a helyi pénzzel se vásárolni nem lehet, se rezsit fizetni, se hitelt törleszteni. Nem lesz feltűnő?
• Ha Józsi szépen beadagolja a népnek, hogy az FNA-t tőlünk kapják meg? Észre se fogják venni, hogy duplán csalunk, hiszen van mézesmadzag. Az összes alapjövedelem típus közül az FNA a legnépszerűbb. Sokan reklámozták idáig, a munka nagyja kész. A globalizációra törekvők örülni fognak. Akik elkezdenének gondolkodni azoknak majd megmondjuk, hogy csak a közmédia akar minket ellehetetleníteni.
• Ahogy gondolod... Remélem Józsi tényleg van olyan marketing tehetség, hogy eladja.

Lássatok csodát, Királyság Ildikó jól számított. Józsi tényleg elég lendületesen nyomatta a zagyvalékokat, így az emberek hittek neki. Főleg, hogy fogalmuk nem volt arról, mi is az az apostoli királyság valójában. A pénz miatt sokan foggal-körömmel kapaszkodtak még akkor is, ha ez a pénz se valódi, se helyi, se virtuális nem volt, inkább olyan, mint az egyszeri juhász 64.000 forintos bankója.

Aztán egyszercsak megesett, hogy valakire mégis rátört a félelem a család banki hitele miatt. Így elment törleszteni a hitelét a nemlétező szentkoronával.

Az ebből eredő bűnügyi eljárást - természetesen - minden olyan személy koncepciós eljárásnak tekinti, aki érzi, hogy az általa reklámozott csalássorozat révén saját magát is bűnügybe keverte, saját erkölcsét is súlyosan degradálta.

Meg különben is:

1. Nem lehet valótlan, ami olyan szépen hangzik, minthogy országunk olyan gazdag, amiből minden lakójának megélhetésére futja. Érthetetlen ennek ellentmondani, hiszen Svájcban is van alapjövedelem.
   
   Van. Meg nyereségesen működő gazdaság is. Ráadásul a gazdaság színvonala évtizedek óta stabil. Azaz nem fordítva próbáltak a lóra ülni.
   
   
2. Igenis a mi országunk független. Se államközi, se katonai, se banki szerződések nem kötik. Azért nem kötik, mert majd jön turulháton az igazi, sámánhitű, a néhai Szilveszter pápa által kinevezett katolikus király leszármazottja, aki egy mozdulattal mindezeket a szerződéseket eltörli.
   
   Természetesen ezt az összes szerződött fél ölbe tett kézzel fogja nézni. Különösen fog még tetszeni vallási vezetőknek is a kapcsolódó hitrendszerbéli zagyvaság. Ők is ölbe tett kézzel fogják lesni, hogy egyházaik csak úgy törlődnek itt Európa közepén.
   
   
3. Aki mást állít az nem lehet más, mint a jelenlegi politikai hatalom befolyásolta média által agymosott. Akkor is, ha a tények összevetése révén, logikus következtetéssel valóban más eredményre lehetett jutni.
   
   Az apostoli királyság szókapcsolatra alapozott ábránd semmi módon nem állja meg a helyét. Viszont pro és kontra olyan fegyverré kovácsolható a jelenlegi politikai elit támogatásául, ami se a támogatók se az ellenzők fejében nem fordult meg. Még a legdurvább hagymázas rémálmaikban se. A lakosság / állampolgárok / nép - kinek hogyan szimpatikus - semmiféle hasznot nem fog belőle húzni. Ez nem jóslat. Kiszámítható.

Volt aki megkérdezte, mi a bajom Királyság Ildikóval, I. Levente apostoli magyar királlyal, Borbély József kormányzóval és Szabó Attila bankvezérrel. Ha a fentiek nem bizonyultak elég magyarázatnak elmondom egészen röviden:

---

Hamis a baba!

Sem születés, sem választás, sem írott, avagy íratlan törvény nem jogosítja fel őket arra, hogy önjelölt uralkodóként, önjelölt kormányzóként, mindenféle fedezet nélküli önjelölt bankként működjenek.

---

Az alapjövedelem feltalálója egyébként egy már régen nem élő utópista filozófus. Témáját körülbelül három éve vetette fel hazánkban több politikai csoport, melyek közt ma baloldalinak és jobboldalinak titulált pártokhoz köthető személyek és közgazdászok támogattak. (Utóbbiakat mindenki függetlennek titulálta, bár vagy párthoz, vagy globális szervezetekhez köthetők.)

Akkoriban többféle nevű alapjövedelem elnevezés volt. Mindegyik összefogásra biztatott. Rögvest megkérdeztem, miért nem fognak össze egymással? Azt a választ kaptam, hogy minden feltaláló magának szokta fenntartani a kapcsolódó jogokat. Ez így elég vicces mikor egy halott szellemi tulajdonát élők rekvirálják maguknak.

A téma elsősorban azért volt ellenszenves számomra, mert semmiféle olyan megvalósíthatóságvizsgálat nem tartozott hozzá, ami bevezetésének realitására utalna.

Aki nem tudja mi ez a vizsgálat: azt mutatja meg, hogy egy adott célt meg lehet-e valósítani az aktuális keretek és korlátok mellett, valamint érdemes-e megvalósítani? Ami a legfontosabb:

A megvalósíthatósági tanulmány elmulasztása mindig csődhöz vezet. Van amikor hamar, van amikor lassabban, viszont totális lesz.

Erre szokták mondogatni az érintettek, hogy számos szakértő igazolta a téma realitását.

Eltekintve attól, hogy a „független szakértők” számításai mennyire állnak közel vagy távol a realitástól – mértékadó közgazdászi vélemények szerint nagyon távol! – kérdés, mit jelentene, ha az általuk javasolt gigantikus állami jövedelem-újraelosztás megvalósulna.

Nagy Ervin filozófus ír Az ingyenebéd ára című publicisztikájában írja erről: „szétverné a társadalmi igazságosságba vetett hitünket. De szétverné a szolidaritást is, amely valójában nem azt jelenti, hogy a közösen megtermelt javakat igyekszünk egyenlő mértékben, minden mérlegelés nélkül szétosztani, hanem azt, hogy a dolgozók által megtermelt javak egy részéből visszaosztunk azoknak, akik szeretnének, csak jelenleg nem tudnak hozzátenni a közjavakhoz, mert betegek, munkanélküliek, várandósak, vagy éppen a most megszületett gyermekükre vigyáznak.”

Régi igazság, hogy ahol kötelesség van, ott jognak is, ahol pedig jog, ott kötelességnek is kell lenni – csak e kölcsönösség alapján tudnak emberi közösségek egyáltalán létrejönni és tartósan fennmaradni. Már Arisztotelész megírta, hogy az ember természeténél fogva társas lény és a jog nem más, mint a közösség rendje. A közösségi rend csak akkor valósulhat meg, ha az én jogom a társaim kötelességén, a társaim joga pedig az én kötelességemen alapul.

Ha valaki úgy véli, neki csak joga van (csak úgy, „alanyi jogon” jár valami), a közösségnek (az államnak) meg kötelessége kielégíteni az ő szükségleteit, az nem képes a társas létre, és aki nem képes a társas létre, az Arisztotelész szerint „nem része az államnak, akárcsak az állat vagy az isten”.

Az elmúlt ötszáz évben mindig voltak, akik hol állatnak, hol istennek tekintették az embert, és nem egy jogok és kötelességek kölcsönös egyensúlyán nyugvó közösség tagjának. Azok az egyének, akik csak jogokat akartak maguknak, kötelességeket nem, mindig szívesen hallgattak a látszólag a javukat (valójában a javaikat) akarókra.

Sokan várnak a sült galambra. Széchenyi már rég megírta, hogy a hiszékeny és tájékozatlan emberek előtt az a népszerűbb, „ki a szívandalgások gőzkocsijával ajánlkozik a közönségnek, és a háttérben kész ebédet fest”, mint az, „ki a hideg észnek lassú társzekerével áll egyedül elő, s csak felette sok munka után ígér ki-ki maga főzte levest”.

A sült galambra várás, a tétlen csodavárás sajnos örök emberi gyarlóság. Jelenleg ilyenben bízni nemhogy utópista, hanem inkább szürrealista, sőt „sültrealista” elképzelés. Utoljára ilyet a kommunizmusra ígértek: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükséglete szerint”.

Ezt még Lenin is úgy módosította, hogy amíg a távoli jövőben megvalósul a kommunizmus, addig a szocialista társadalomban minden munkás annyit kap a társadalomtól, amennyit ő adott a társadalomnak, miután levonták a közösség javára végzett munka mennyiségét. Az ő nevével fémjelzett társadalmi berendezkedés ugyan mindig szabadságot, egyenlőséget, jólétet ígért a népnek, de ez soha nem valósult meg.

Az azóta eltelt idő alatt viszont tökéletesen bizonyossá vált, hogy kommunizmus nem volt és nem lett. A volt szocialista országok a megvalósíthatósági tanulmány nélküli gazdasági átalakítása csődközelbe vezetett.

A bő húsz éve bekövetkezett módszerváltás során hazánkban bebizonyosodott, a kormányaink gondolják azt, nekik minden alanyi jogon jár. Még úgy is, hogy a nép értékteremtésre valóban alkalmas részét totálisan elzárják a gazdaság építésétől. Hol adókkal, hol a termelő üzemek, termőföldek bezárásával, eladásával, elajándékozásával, tönkretételével.

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy sérül a szolidaritás is annak ellenére, hogy a javakat csak egy szűk rétegen belül osztják el, feltételek nélkül.

Valójában majdnem totálisan mindegy, melyik eddig látott párt van épp kormánypozícióban, hiszen pontosan ugyanannak a volt szocialista vezetésnek utódai. A jobboldal és a baloldal közti különbség nagyjából annyi, ki melyik oldalán ül a húsosfazéknak.

Amit te kapsz a húsosfazékból azt egy mai költő írta meg teljesen pontosan:

„Hidd el, hogy csak rajtad múlik
A rántott hús az égből hullik
És kenyérrel kínál minden ember
Akit te megdobtál!
Ordíts, mint egy újszülött!
A bajban, ez már működött
Mikor szádba rakták elhallgattál
Tessék, itt van,
Szopjál!”

---

Kiegészítés: Mint a Szent Korona tagja és az Apostoli Magyar Királyság honpolgára bárki igényelheti a Magyar igazolványt - így szerepel az egyik kapcsolódó honlapon -, amellyel igazolhatja személyazonosságát. Az igazolvány ára 3.000,- HUF, mely szentkoronában nem egyenlíthető ki.