Általános legyen az eljövendő idők közösségi életére nézve, hogy csak annak legyen joga a jövőbe tekinteni, mi-több, másokat is a saját víziói alárendeltségébe hívogatni, akinek a múltba-tekintési saját esedékességeinek a háza-táján nincsenek olyan súlyos elmaradásai és kimaradásai, mint pl. Orbán Viktornak.
Már lelepleződött a futball-hangulat és a futball-infrastruktúra ilyen példátlan privilégiumának a nyilvánvaló titka is.
Ugyanis egy meccs esetében úgy drukkol az ember, hogy valójában csak szórakozik, de nem befolyásolja a saját megélhetésének a tétjeit. A tekintete előtt kibontakozó lelátói fejleményeknek, pedig maximum az lehet az egyetlen érdemi tétjük, hogy egy sportfogadási apropóból visszanyerhetjük-e a stadion-belépő árát; - illetve esetleg a meccs okán elmaradt teljesítményeink jövedelmi vonzatának egy jelentéktelen részét is visszakaphatjuk, feltéve, hogy nagyon szerencsések vagyunk.
A foci, és annak különösen a tétekre vonatkozó ilyetén modellje tehát egy hatalmas pszichológiai találmány a haladás, a prosperitás, azaz a jólét zálogaival szemben, ez utóbbiak hatékony aláásására ugyebár. Ugyanis ha a politikára is ugyanúgy tekintünk, ahogy a lelátói fejleményekre, akkor a tétek is megmaradnak a "játék" szintjén: Azaz még csak mézesmadzagot se kell huzigálni a népek orra előtt, hiszen véglegesedik ama össztársadalmi „közmegegyezés”, hogy ha nem vagy a Fidesz berkeiből való, akkor lehetsz akármilyen kezdeményező, lehetnek bármilyen kompetenciáid, felkopik az állad, és különben is kussoljál . . .!!
Orbán tehát semmiképpen NEM az ELLENZÉKE az elmúlt 25 év politikai bűneinek és hibáinak, hanem az egyetlen, máig a palettán mozgó FELELŐSE, még akkor is, ha ezt a tényt amúgy zseniálisan palástolja.
Orbán beszéde hiába számít nagyon jónak a tudatlanok, de azért „amúgy még” komoly érdeklődők kasztja előtt és sorai között. Amikor egy egész ország ilyen keservesen sokat időzik a slamasztikák zuhatagában, akkor kiélezetten fontos lenne a fontossági sorrendekkel, és az azokat lekísérő hangsúlyokkal való gazdálkodás tökéletessége: Méghozzá folyamatos és kitartó tökéletessége. Ugyanis ennek híján azt kapjuk végeredményként, hogy egy idétlen-időtlen modellben annak ajándékozzuk a bizalmunkat, aki csak az időt húzza azokkal a jó dumákkal, amelyeket a nép persze szívesen hall! Ám az időhúzáson kívül semmi érdemleges nem történik.
A valódi fontossági sorrendek elején (-az élén-) a szellemi tulajdonjog védelme, és a szorgalomban folytatódni képes kreativitás pénz-forrásokkal való lefedése volna. Ám Orbán pont erről tereli el messzire a figyelmet a szorosan másodlagos dolgok és összefüggések bő lére eresztésével és agyon-emlegetésével. Ha ezt szűk-látókörűségből tenné, akkor elég lenne neki egy fejlemény, amely valahogy kilöki a politikából, és a padlón felejti. Ám amennyiben ezt tudatosan csinálja, akkor az életével (-pontosabban a halálával-) tartozik ennek a népnek és országnak!!
Gyurcsány legalább nyíltan és „becsületesen” a tudtunkra adja, hogy ő a szuszt is ki akarja szorítani belőlünk. Orbán pedig negédeskedik, és hatékonyabban hajtja erre a sodrásra illetve kaptafára az idők malmait. Orbán mindenkinél hatékonyabban dolgozik ennek az ordas szemléletnek a javára.
Sokan vannak (-vagyunk;-) a BRICS és-vagy Eurázsiai Kereskedelmi és Vámuniós tagságunk iránti pozitív várakozásokat csendesen táplálók egyelőre zilált sorai között. Ám ha Orbán lép rá erre a „piros szőnyegre”, akkor az országot ugyanilyen konfúz fontossági sorrendek illetve hiányos és gyanúsan következetlen szerkezetű hangsúlyok jegyében vezetné kézen-fogva önmaga mögött... Ha pedig létezik ennek a kettő nemzetközi gazdasági csúcs-formációnak gyenge pontjuk, akkor Orbán még azzal is képes lenne hatékonyan romboló kölcsönhatásba kerülni. Pl. ugyanúgy összegeket hívna le az onnan megkapott keretekből, mint az EU-s pénzekből, de ugyanúgy nem jutna a népnek belőle, mint ahogy ma sem.
Orbánnak látnia kell ezeket a különbségeket! Valóban keservesen fájdalmas, hogy olyan emberek veszik őt körül, illetve olyan tömeg-rendezvények olyan közönsége előtt tart előadásokat, akik segítenek neki mélyre rejteni el ezeket a különbségeket, illetve összefüggéseket.
Orbánt pár éve egy plakáton már elkeresztelték Első Ránkszarsz Fáraónak, és egy egyiptomi uralkodói fejdíszt elölről díszítő hagyományos kobrával ábrázolt magyar szentkoronával a fején ábrázolták. Én Konfúciusz, a nagy keleti gondolkodó mintájára Második Konfúziusznak keresztelem el Orbán Viktort.
A középkorban az ilyen nagy társadalmi hibákat úgy kezelték, hogy a Pápa kimondott egy átkot az illetőre. Ennek az volt a lényege, hogy az átok célszemélye akárki „hibájából” lett „elveszejtve”, a „bántalmazó”, akárki-ismeretlen helyett a pápa állt helyt az Isten Színe illetve Ítélőszéke előtt. Ez a hellyel-közzel hasznosnak is bizonyuló középkori Kiemelt Közéleti Szokásjog a francia „Szép” Fülöp miatt tört meg.
Mint tudjuk, a keresztes-lovagok ellen nyereségvágyból elkövetett saját rablógyilkossági szándékát sikeresen össze tudta mosni a Római Szentszék Hivatalával. Ugyanis a vesztőhely füstjében „búcsúzkodó” keresztes vezér magát a Pápát említette meg ugyanebben a klasszikus összefüggésben, amely eredetileg a Szentszék Privilégiuma volt. Nos, mivel én Pápán születtem, ezért most megpróbálok kb. 10 százaléknyira annyira hülye lenni, mint amekkora hülyeségek teljesen hivatalosan futnak, ezért ráadásul immár természetesnek tűnnek.
Ennek jegyében, íme a Közügyek Státuszán próba-átkot mondok ki Második Konfúziuszra, és kész vagyok az Isten Ítélőszéke előtt bárki helyett helytállni, amennyiben (-szigorúan példának okáért-) egy kósza kamion, vagy bárki illetve bármi eltakarítja őt az útból.
Amúgy Gyurcsány Ferenc is Pápán volt diák... Az én egyik osztálytársnőmnek még udvarolt is 2 hétig. Ha tehát egy vétkes személyhez kötött kósza véletlen folyamodványaként eltűnik Második Konfúziusz a színről, akkor egy vagány és jóhiszeműen szélhámos mozdulattal Gyurcsányt fogom belökni magam helyett az Isten Ítélőszéke elé: amely helyet ugyebár az imént eredetileg pont önmagamnak foglaltam le a Közügyek Státuszán.
Gyurcsány, amúgy-is látványosan a hozzájárulását adta egy olyan világhoz, amelyben az egyik ember elköveti a hitványságot, és előbb egy vagy inkább több ember issza meg annak levét. Majd pedig ugyancsak mások fognak felelni az ő súlyos bűneiért. Igen, Gyurcsány egy ilyen világhoz adta a hozzájárulását, amelyben az előnyök a szándék és módszerek tisztaságától függetlenül a kezdeményezőknek járnak, a hátrányok, pedig a sodródók kasztját illessék. Ha Gyurcsányt nem tudja utolérni a Végzete a saját bűnei miatt, akkor én ugyancsak a Közügyek Státuszán felkínálom a saját bűneimet, hogy azok büntetésébe pusztuljon bele Gyurcsány. (-Gyurcsány is!-) Aztán majd utólag eldöntöm, hogy pótlólag el akarom-e követni azokat a bűnöket, amelyekért esedékes büntetésbe szegény politikusaink hősies átok-halált haltak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése