Büki Ninetta vagyok, 33 éves, két gyermek édesanyja. A kisfiam 9 éves, a kislányom pedig 22 hónapos. Tíz éve élek Németországban. Ezúton szeretném veletek megosztani a mi oltástörténetünket és szeretnék egyben bepillantást nyújtani egy olyan oltási rendszerbe, amely a szabad választáson alapul, és amelynek a valódi értékére az utóbbi időben eszméltem csak rá igazán.
Ugyanúgy, mint a legtöbb anyuka, én is az első terhességem alkalmával kerültem először mélyebben kapcsolatba ezzel a témával. A szülésre felkészítő foglalkozáson hívta fel rá a bába a figyelmünket, hogy lassan itt az ideje elgondolkoznunk azon, mit mikor és hogyan szeretnénk oltásügyben. Úgy gondoltam (biztos, ami biztos alapon), hogy a számomra már ismert, hazai rendet veszem majd alapul. Az igazi megdöbbenés akkor ért, amikor felfedeztem, hogy itt, Németországban egyetlen újszülött sem kap BCG oltást. 1998 (!) óta, többek között a súlyos mellékhatásai és vitatott hatásossága miatt a hivatalosan nem ajánlott oltások között szerepel. A megrökönyödésemet kétségbeesés váltotta fel. Most akkor mihez kezdjek? Újra kell értékelnem mindent? Ki segít majd nekem ebben? A legjobbat szeretném a gyermekemnek! ... Te jó ég, mi történik az otthoni babákkal?! Az első utam a körzeti orvoshoz vezetett. Kedves volt és megértő. Elmagyarázta, hogy ő nem befolyásolhat minket, a döntést nekünk, szülőknek kell majd meghoznunk. Amit adni tud, egyrészről egy ajánlott oltásrend (egy gyógyszeripari cég nyomtatványa), másrészről Dr. Martin Hirte Védőoltások pro és kontra című könyve és egy jó tanács: informálódjunk hiteles forrásokból, kísérjük figyelemmel a legújabb kutatási fejleményeket. Aztán elbúcsúztunk a következő viszontlátásig.
A kisfiúnk születését követően lassan színt kellett vallanunk. Amikor a személyes oltásrendjének a felállítására került a sor mondtuk, hogy csak a legszükségesebbeket kérnénk és azokat is inkább minél később. Az orvosunk tekintetében egyetértést véltem felfedezni. Végig vettük a gyermek adottságait, szervezeti állapotát, addigi fejlődését, a környezeti faktorokat/ esetleges veszélyeztetettséget, még a genetikai hátteret is. Végül (váratlan veszélyeztetettség nem adódott) egy éves korában kapta meg gyermekünk az első oltását tetanusz, diftéria és gyermekbénulás ellen. Az ideg- és immunrendszerének a főbb tanulófázisa ekkorra már lezajlott. Többek között könnyebb oltóanyag változattal és kevesebb ismétléssel is sikerült így beérnünk. Az elképzelésem, miszerint a kezdeti, oltásmentes időszakban anyatejjel is mindvégig táplálom majd, hogy a fejlődéséhez és védettségéhez is hozzá tudjak járulni, szerencsésen megvalósult.
A következő döntésünk az MMR elleni oltást illetően nem okozott nagy dilemmát. Köszöntük, nem kértük. Hogy miért nem?
3-5 éves korban a tipikus gyermekbetegségek könnyen átvészelhetőek és egy életre immunitást adnak, emellett igen jelentős tanulóeffekttel rendelkeznek az immunrendszer számára (egyes tanulmányok szerint a későbbi rákos megbetegedések esélyét 30-50%-kal is csökkenthetik).
Egy háromkomponensű „élő" oltásról van szó, amely esetében a komponensek szervezetben fellépő hatásmechanizmusainak kölcsönhatásai még nem kerültek vizsgálatra.
Az oltóanyag betegtájékoztatójának ismeretében.
A Német Oltásügyi Bizottság adatbankjának megtekintése következtében (elismert melléktünetek, komplikációk, sérülések, oltáskárosodások tudatában).
Itt igazából egyelőre be is fejeződik a mi oltástörténetünk. A kislányom esetében is ugyanezt a sémát követtük mindeddig.
Külön-külön egy-két oltóanyag esetleg szóba kerülhet majd a későbbiekben; például: ha a fiam serdülő koráig nem esne át a mumpszon, illetve a lányom a gyermekvállalási szándékáig a rózsahimlőn.
Az oltásokat minden egyes alkalommal az orvosunk adta be személyesen a gyerekeknek.
Előtte alaposan megvizsgálta őket és átbeszéltük, miként fejlődnek, hogy vannak, szülőként miként éljük meg őket a hétköznapok során. Egy ilyen találkozás alkalmával merészkedtem feltenni neki azt a kérdést is, hogy ő miként oltja a saját gyermekeit (6 gyermeke van). Kiderült, hogy a környezetünkben élő orvosok nagy része nem oltja a gyermekeit egy éves korukig, azután is csak a legszükségesebbeket kapják meg.
Végezetül szeretnék visszatérni a történetem elejére és a régi önmagamhoz. Be kell vallanom, kicsit szégyellem magam az akkori viselkedésem miatt. Ahelyett, hogy rögtön kérdéseket tettem volna fel és próbáltam volna megérteni a német rendszer különbözőségének mivoltát, én kezdeti tudatlanságomban egyszerűen a hazai rendszerhez ragaszkodtam volna és önszántamból dobtam volna el magamtól egy olyan lehetőséget, egy olyan kincset, amiért nem egy magyar szülő mindenét odaadná.
Szerencsére úgy adódott, hogy még időben elkezdtem ébredezni.
A kislányom születésével újra belevetettem magam ebbe a témába és aktív figyelemmel kísérem mind a legújabb nemzetközi fejleményeket, mind az otthoni helyzetet. Az utóbbi időben egyre több kétségbeesett, tehetetlen szülővel találkozom, olyan oltástörténetekkel, melyek hallatán összeszorul a szívem és a sírás kerülget. Egyre több az olyan gyermek, amelynek mozgás-, illetve beszédfejlődésében, szocializálódásában egy törés következett be. Ezen esetek többségében egy időben történő felismerés, diagnózis növelné az esélyét egy hatékony kezelésnek.
Kedves Szülők! Ezúton szeretnélek kérni titeket, hogy addig is, amíg változás nem lép fel a jelenlegi helyzetben, gyermekeitek érdekében éljetek a jogaitokkal! Az oltást megelőzően kérjétek az orvosi vizsgálatot! Kérjétek ki időben az oltóanyag betegtájékoztatóját! Informálódjatok hozzáférhető, hiteles, ha más nincs, akkor idegen nyelvű forrásokból! Kísérjétek figyelemmel a gyermekeitek állapotát az oltásokat követően! Ne csak egy-két napig, hanem hosszú hetekig! Ha pedig probléma lépne fel, ne késlekedjetek orvoshoz fordulni!
Gyermekeiteknek erőt, egészséget és sok-sok boldogságot kívánok!
Köszönöm a figyelmeteket!
Üdvözlettel: Ninetta
Írta: Büki Ninetta – 2013. december 03.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése