Egy fiú, aki három éven át lakott az egyik kunyhóban a hegyen, egy napon azt mondta, „Amikor az emberek 'természetes ételről' beszélnek, már nem tudom, mire gondolnak.”
A „természetes étel” kifejezést mindenki ismeri, de nem világos, hogy pontosan mit is takar a fogalom. Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ha csak olyan ételeket eszünk, amik mesterséges vegyszerektől vagy adalékoktól mentesek, az egy természetes étrend, mások pedig homályosan úgy vélik, hogy a természetes étrend az, ha úgy esszük az ételt, ahogy az a természetben megtalálható.
Ha megkérdezzük, hogy vajon a tűzzel főzés és a só használata természetes vagy természetellenes, bárhogy válaszolhatnak. Ha a primitív idők embereinek étrendjét, amikor csak vadon élő növényeket és állatokat fogyasztottak „természetesnek” hívjuk, akkor azt az étrendet ami sót és tüzet használ, nem nevezhetjük annak.
De ha azzal érvelünk, hogy a tűz és a só felhasználásának ősidőkben megszerzett tudása az emberiség természetes sorsa, akkor az így elkészített ételek tökéletesen természetesek. Jónak minősíthető-e az az étel, amin alkalmazták az emberi elkészítés technikáit, vagy csak úgy jó, ahogyan a természetben megtalálható? A termesztett növényeket természetesnek nevezhetjük? Hol húzzuk meg a határt a természetes és természetellenes között?
Azt lehet mondani, hogy Japánban a „természetes étrend” kifejezés Sagen Isuzuka tanításaiból eredeztethető, a Meiji-korból. Elméletét később Mr. Sakurazawa [George Osawa] és Mr. Niki gondolta és finomította tovább. A Táplálkozás Útja (The Path of Nutrition), amit nyugaton Makrobiotika néven ismernek, a nem-kettősségen és a Ji csing jin-jang elképzelésein alapul. Mivel javarészt ez barna rizses étrendet jelent, a „természetes étrend” alatt többnyire teljes kiőrlésű gabonák és zöldségek fogyasztását értik. Nem lehet azonban a természetes étrendet egyszerűen barna rizs vegetarianizmusnak nevezni.
Akkor hát mi az?
Minden a zavar oka, hogy az emberi megismerésnek két útja létezik – diszkriminatív és nem-diszkriminatív.
[Ezt sok keleti filozófus megkülönbözteti. A diszkriminatív tudás az elemző, tudatos értelemből származik, és a tapasztalatot logikus keretbe próbálja rendezni. Fukuoka úgy véli, hogy ezen folyamat során az egyén a természeten kívül helyezi magát. Ez a „korlátozott tudományos igazság és ítélkezés”.
A nem-diszkriminatív tudás tudatos erőfeszítés nélkül jön létre, mikor az egyén olyannak fogadja el tapasztalatát amilyen, anélkül, hogy értelemmel magyarázná.
Míg a diszkriminatív tudás elengedhetetlen a világ gyakorlati problémáinak elemzéséhez, Fukuoka úgy véli, hogy végső soron túl szűk perspektívát eredményez.]
Az emberek általában azt hiszik, hogy kizárólag a diszkriminatív tudásra alapozva lehet a világot tévedhetetlenül megismerni. Így a „természet” szó általános jelentése a diszkriminatív értelemmel érzékelt természetet jelöli.
Én elvetem azt az üres képet, amit az emberi értelem hoz létre a természetről és világosan megkülönböztetem a nem-diszkriminatív megértés által tapasztalt természettől. Úgy gondolom, hogy ha felszámoljuk a természet téves felfogását, a világ zavarának kiváltó oka meg fog szűnni.
A nyugati természettudomány a diszkriminatív tudásból fejlődött ki; ugyanebből a forrásból származik keleten a Ji csing filozófiája és a jin-jang. De a tudományos igazság sohasem érheti el az abszolút igazságot és a filozófiák végül is nem többek a világ értelmezéseinél. A tudományos tudás felfogásában a természet egy elpusztított természet; egy kísértet, melynek csontváza van, de lelke nincs. A filozófiai tudás felfogásában a természet egy emberi töprengés alkotta elmélet; egy kísértet, melynek lelke van, de alakja nincs.
Nincs más mód a nem-diszkriminatív tudás felismerésére, mint a közvetlen intuíció, de az emberek próbálják valami ismerős keretbe illeszteni azzal, hogy „ösztönnek” nevezik. Valójában ez egy megnevezhetetlen forrásból származó tudás. Ha meg akarod ismerni a természet valódi arcát, hagyd el a diszkriminatív tudatot és lépj túl a relativitás világán. A kezdetektől fogva nem létezik Kelet vagy Nyugat, nincs négy évszak és nincs jin vagy jang.
Mikor ilyen messzire merészkedtem, a fiatalok megkérdezték, „Tehát nem csak a természettudományokat utasítod el, hanem a jin-jangon és a Ji csingen alapuló keleti filozófiákat is?”
Ideiglenes fogódzkodónak vagy útmutatónak értékesek lehetnek - válaszoltam-, de nem tekinthetők a legnagyobb eredményeknek. A tudományos igazságok és a filozófiák a relatív világról alkotott elképzelések, és ott helytállóak, értékük elismert. Például a relatív világban élő modern embereknek, akik felborítják a természet rendjét és saját testük és lelkük összeomlását okozzák, a jin-jang rendszer megfelelő és hatékony útmutató lehet a rend helyreállítására.
Ezek a elméletek hasznosnak mondhatók, mert segíthetnek az embereknek elérni egy egyszerű és tömör étrendet addig is, míg eljutnak a valódi természetes étrendig. De ha felismerjük, hogy az ember célja végső soron az, hogy túllépjen a relativitás világán, hogy a valódi szabadság birodalmában lubickoljon, akkor nem éppen szerencsés elköteleződve gürcölni egy elmélet mellett. Amikor az egyén be tud lépni abba a világba, melyben a jin és jang két aspektusa visszatér eredeti egységébe, ezen szimbólumok feladata véget ér.
Egy fiatal, aki nemrég érkezett, felszólalt: „Tehát ha természetes emberré válunk, azt ehetünk, amit akarunk?”
Ha várod az alagút túlvégén a világosságot, az alagút sötétsége tovább fog tartani. Ha már nem akarsz valami finomat enni, akkor megízlelheted az étel valódi ízét, bármit is eszel. Könnyű egy természetes étrend egyszerű étkeit az étkezőasztalra tenni, de kevesen vannak azok, akik valóban élvezni tudnak egy ilyen lakomát.
Ugyanúgy gondolkodom a természetes ételről, ahogyan a természetes gazdálkodásról. Épp ahogyan a természetes gazdálkodás összhangban van a természettel, ami olyan amilyen, azaz amilyennek a nem-diszkriminatív tudat érzékeli, úgy a természetes étrend is az étkezés egy olyan módja, amiben a vadon nőtt ételek vagy a természetes gazdálkodással termesztett növények és a természetes módszerekkel befogott halak magunkhoz vételét a nem-diszkriminatív tudat szándék nélkül teszi.
Bár szándék mentes cselekvésről és módszer-nélküliségről beszélek, a mindennapi élet során idővel bölcsességre teszünk szert, amit természetesen tudomásul veszünk. Lehet bírálni a só és a tűz használatát a főzésben, mint az ember és természet szétválasztásának első lépését, de nem másról van szó, mint a primitív emberek által felfogott természetes bölcsességről. Úgy kellene tekintenünk rájuk, mint az ég adományozta bölcsességre.
A növények, melyek több ezer és tízezer év alatt az emberi lényekkel együtt élve fejlődtek ki, nem nevezhetők teljesen a földműves diszkriminatív tudásának eredményeinek, így hát természetben előforduló ételként tekinthetünk rájuk. De a pillanatok alatt megváltoztatott fajták, amik nem természetes körülmények között fejlődtek ki, hanem a természettől teljesen eltávolodott mezőgazdaság-tudomány fejlesztései, csakúgy, mint a tömeggyártásban előállított halak, kagylók és háziállatok, nem ebbe a kategóriába tartoznak.
A mezőgazdaságnak, halászatnak, állatgondozásnak, az ételek mindennapi valóságának, az öltözködésnek, a fedélnek a fejünk felett, a lelki életnek és valójában bárminek, a természettel összhangban kell lennie.
A következő ábrákat azért rajzoltam, hogy segítsenek elmagyarázni a tudományt és filozófiát meghaladó természetes étrendet. Az első összeszedi azokat az ételeket, amikhez a legkönnyebben juthat hozzá az ember és ezeket többé-kevésbé csoportokba szedi. A második az év különböző hónapjai során elérhető ételeket mutatja. Ezek az ábrák alkotják a természet étel-mandaláját [egy kör alakú ábra a keleti művészetben és vallásban, ami témájának összességét és teljességét jelképezi - a ford. megj.]. Jó látható ebből a mandalából, hogy szinte korlátlan mennyiségű étel található a földön.
Ha az emberek „nem-tudattal” [egy buddhista kifejezés, ami azt az állapotot írja le, amiben a személyes és a „külső” világ között nincs különbség] jutnak élelemhez, tökéletesen természetes táplálkozást érhetnek el akkor is, ha fogalmuk sincs a jinről és jangról.
Egy japán falu halászait és termelőit nem különösebben érdekli ezeknek az ábráknak a logikája. A természet receptjét követik, a közvetlen környezetükből származó szezonális ételek kiválasztásával.
Kora tavasztól kezdve, mikor a hét fű [kínai zeller, pásztortáska, gyopár, tyúkhúr, fiatal japán retek/jégretek, fehér retek, árvacsalán – a ford. megj.] előbújik a földből, a gazdák hét különböző ízt ízlelhetnek meg. Ezek különösen jól illenek a csigák, a tengeri kagylók és a turbán kagylók ízeihez.
Márciusban érkezik a zöld évszak. Zsurló, haraszt, fekete üröm, virágzó páfrány és más hegyi növények és persze a datolyaszilva, az őszibarackfa fiatal levelei és a hegyi yamgyökér hajtásai mind ehetőek. Könnyed és finom ízzel rendelkeznek, így ízletes tempura készíthető velük, de fűszerként is használhatók. A tavaszi hónapokban bőséggel teremnek a tengerparton az olyan finom tengeri zöldségek, mint a tengeri moszat, a nori és a tengeri hínár.
A szürke tőkehal, a tengeri keszeg és a csíkos disznóhal épp akkor a legízletesebb, amikor a bambusz friss hajtásai kibújnak. Az írisz virágzását karcsú szalaghallal és makréla sashimivel ünnepelhetjük. A zöldborsó, cukorborsó, holdbab és fava bab egyenesen a hüvelyéből is finom, de teljes kiőrlésű gabonával, mint a barna rizs, a búza vagy az árpa is főzhetjük.
Az esős évszak vége felé [ami Japán nagy részén júniustól július közepéig tart] besózzák a japán szilvát, és bőségesen lehet szamócát és málnát gyűjteni. Ebben az időszakban természetes, hogy a szervezetünk megkívánja a mogyoróhagyma ropogós ízét, az olyan vizes gyümölcsökkel egyetemben, mint a japán naspolya, a sárgabarack és az őszibarack. A japán naspolyának nem csak a gyümölcse ehető, a magját „kávévá” lehet őrölni, a levelek főzetéből készült tea pedig egyike a legjobb gyógyszereknek. A barack és datolyaszilvafák érett leveleiből fiatalító tonik készíthető.
Nyár közepén, a ragyogó nap alatt, nincs jobb időtöltés, mint dinnyét majszolgatni és mézet nyalogatni az árnyékban. Sok nyári zöldség is megérik és készen áll a szüretre, mint a sárgarépa, a spenót, a retek és az uborka. A szervezetnek a nyári tunyaság elűzéséhez szüksége van a növényi vagy szezámmagolajra is.
Nevezhetjük rejtélyesnek és valóban az, hogy a téli gabona tavaszi betakarítása éppen passzol a lecsökkent nyári étvágyához, és nyáron gyakran készítünk árpából különböző méretű és formájú tésztákat. A hajdinát nyáron takarítjuk be. Ez egy ősi, vad növény és étel, ami nagyon jól illik ehhez az évszakhoz.
Az ősz eleje egy vidám évszak, szójababbal és a kis piros azuki babbal, sok gyümölccsel, zöldséggel és különböző sárga szemű gabonával, melyek mind ekkor érnek. Az őszi holdnéző ünnepkor élvezhetjük a kölessüteményt. A forrázott szójababot taro-krumplival együtt tálaljuk. Ősz vége felé egyre gyakrabban kerül az asztalra kukorica és párolt vörösbab, matsutake gomba vagy szelídgesztenye. A legfontosabb, hogy a rizs, mely egész nyáron szívta magába a Nap sugarait, épp ősszel érik be. Ez azt jelenti, hogy bőségesen jut kalóriában gazdag élelem a hideg téli hónapokra.
Az első fagy megérkeztével úgy érezhetjük magunkat, mint akik a halárus standján bámészkodunk. A mélyvízi kék halak, mint a sárgafarkú és a tonhal, ebben a szezonban foghatók. Érdekes, hogy a japán retek és a leveles zöldségek, amik bőségesek ebben az évszakban, jól illenek ezekhez a halakhoz.
Az újévi ünnepek fogásai főleg savanyított és besózott ételekből készülnek, különösen szilveszterkor. Sok évszázadon át, minden évben sózott lazacot, hering kaviárt, vörös durbincsot, homárt, tengeri moszatot és fekete babot szolgáltak fel ezen a lakomán.
Kellemes kikapcsolódás télen kiásni a hóval borított földön a megmaradt retket és fehérrépát. Az év során termett gabonák és különféle babok, a miso és a szójaszósz mindig kéznél vannak. Csakúgy mint az ősszel félretett káposzta, retek, tök és burgonya, a tél dermesztően hideg hónapjai alatt is elérhető ételek. A póréhagyma és a vad mogyoróhagyma jól illenek az ilyenkor begyűjthető osztriga és a tengeri uborka finom ízéhez.
A tavasz érkezését várva megpillanthatjuk a martilapu hajtásait és a hóból kikandikáló kúszó eper muskátli ehető leveleit. A vízitorma, pásztortáska, tyúkhúr és egyéb vadon termő növények visszatérésével, természetes tavaszi növényeket szedhetünk a kertből, a konyhaablak alól.
Tehát egy szerény étrendet követve, a különböző évszakoknak megfelelő, kéznél lévő ételek összegyűjtésével és egészséges, tápláló ízük megízlelésével, a falubeliek elfogadják azt, amit a természet kínál.
A falubeliek ismerik az étel finom ízét, de a természet titokzatosságát nem tudják megízlelni. Vagy ha meg is tudják, szavakba önteni képtelenek.
A természetes táplálkozás a lábunk előtt hever.
Ha az a kérdés, hogy miért eszünk egyáltalán, kevesen merészkednek túl a tényen, hogy az élet fenntartásához és az emberi test növekedéséhez ételre van szükség. Ezen túlmenően azonban ott rejlik az étel és az emberi lélek mélyebb viszonya is. Az állatok megelégszenek azzal ha ehetnek, játszhatnak és alhatnak. De az embereknek is nagyszerű teljesítmény lenne, ha élvezni tudnák a tápláló ételt, az egyszerű napi rutint és a pihentető alvást.
Buddha azt mondta: „A forma üresség és az üresség forma”. Mivel a „forma” a Buddhista terminológiában az anyagra vagy a dolgokra utal, az üresség pedig a tudat, azt állítja, hogy az anyag és a tudat azonos. A dolgok sokféle színűek, formájúak és ízűek, és az emberek tudata egyiktől a másikig suhan, vonzódva a különböző minőségű dolgokhoz. De valójában az anyag és a tudat egy.
Szín
Hét alapvető szín van a világban. De ha ezt a hét színt összekeverjük, fehérré válnak. Ha egy prizma szétbontja a fehér fényt, hét színné válik. Amikor az ember „nem-tudattal” szemléli a világot, eltűnik a színből a szín. Nem-színű lesz. A hét szín csak akkor jelenik meg, ha a hétszínű diszkriminatív tudattal szemléljük.
A víz számtalan változáson megy keresztül, de attól még továbbra is víz marad. Ugyanígy, bár a tudatos elme úgy tűnik, hogy változásokon megy keresztül, az eredeti, mozdulatlan elme változatlan marad. Mikor valakit elcsábít a hét szín, az elme könnyen megzavarodik. Meglátja a levelek, az ágak és a gyümölcsök színét, míg az alapszínt nem veszi észre.
Ez az ételekre is igaz. Rengeteg emberi fogyasztásra alkalmas természetes alapanyag van a világban. Az elme megkülönbözteti és jó vagy rossz tulajdonságokkal ruházza fel őket. Ezután az emberek tudatosan kiválasztják azokat, amikre szerintük szükségük van. Ez a kiválasztási folyamat akadályozza a legalapvetőbb emberi táplálkozás felismerését, amit az ég hellyel és évszakkal határozott meg.
A természet színei olyan könnyedén változnak, mint a hortenzia virágai. A természet örök változásban van. Nevezhetjük ezt végtelen mozgásnak vagy mozdulatlan mozgásnak is. Amikor észérvek szerint választjuk ki az ételeket, természetképünk állandóvá válik és a természet átalakulásait, mint az évszakok változásai, figyelmen kívül hagyjuk.
A természetes étrend célja nem az, hogy hozzáértő embereket hozzon létre, akik szilárd érvekkel tudják alátámasztani és kiválasztani a különböző ételeket, hanem hogy nemtudó embereket képezzen, akik tudatos különbségtétel nélkül étkeznek. Ez nem ellenkezik a természet útjával. A jó étrend a „nem-tudat” felismerésével kezdődik, elfogadva a szín színtelenségét anélkül, hogy elvesznénk a formák részleteiben.
Íz
Van egy olyan mondás, hogy „nem tudhatjuk, milyen íze van egy ételnek, míg meg nem kóstoljuk”. De még ha meg is kóstoljuk, az íze függ az időtől, a körülményektől és az ízlelő személyétől.
Ha megkérdezünk egy tudóst, hogy miből áll az íz, akkor megpróbálja különválasztani a különböző összetevőket és jellemezni az édes, a savanyú, a keserű, a sós és a csípős arányával. De az ízeket nem lehet elemzéssel meghatározni, és a nyelvünk hegyével sem. Bár az öt alapízt a nyelv érzékeli, a benyomásokat az elme gyűjti össze és értelmezi.
Egy természetes életet élő ember azért tudja megtalálni a megfelelő étrendet, mert az ösztönei jól működnek. Megelégszik az egyszerű étellel, ami tápláló, finom és napi orvosságnak is jó. Az étel és az emberi lélek egyek.
A modern emberek elvesztették ezt a tiszta ösztönt és ennek következtében nem képesek begyűjteni és élvezni a tavasz hét füvét. Mennek és különböző ízeket keresnek. Az étrendjük rendszertelenné válik, kiszélesedik a szeretem és nem szeretem közötti szakadék és ettől az ösztönük még inkább zavarodottá lesz. Ezen a ponton kezdenek el az emberek erős fűszereket és bonyolult főzési technikákat alkalmazni, tovább növelve a zavart. Az étel és az emberi lélek elidegenedtek egymástól.
Manapság a legtöbben eltávolodtak a rizs ízétől. A teljes kiőrlésű szemeket addig finomítják és dolgozzák fel, míg csak az íztelen keményítő marad. A fényezett rizsből hiányzik a teljes rizs egyedülálló illata és íze. Ezért igényli a fűszereket és ki kell egészíteni más ételekkel vagy leönteni valami mártással. Az emberek tévesen azt gondolják, hogy nem számít, hogy rizs tápértéke alacsony, mivel vannak kiegészítő vitaminok és más ételek, mint a hús vagy a hal, amik biztosítják a hiányzó tápanyagokat.
A finom ételek nem önmaguktól finomak. Az étel csak akkor ízletes, ha a valaki úgy gondolja, hogy az. Bár a legtöbb ember szerint a marha- és csirkehús ízletesek, de egy olyasvalaki számára, aki testi vagy lelki okok miatt úgy döntött, hogy nem eszi meg őket, visszataszítóak.
A gyerekek akkor is boldogok, ha csak játszhatnak vagy semmit sem csinálnak. A diszkriminatív felnőtt viszont eldönti, hogy mi teszi őt boldoggá és csak akkor elégedett, ha ezek a feltételek teljesülnek. Nem feltétlen azért ízlenek neki az ételek, mert bennük vannak a természet finom ízei és táplálóak a testnek, hanem mert arra kondicionálta az ízlését, hogy jó az ízük.
A tészta finom, de az automatákból származó instant tésztáknak rendkívül rossz íze van. A reklámok viszont képesek eltávolítani a gondolatot, hogy rossz az ízük, és sok embernek még ezek a gusztustalan tészták is valamiképpen finomakká válnak.
Van egy mondás, hogy ha az embert becsapja a róka, még a lócitromot is hajlandó megenni. Nincs min nevetni. Manapság az emberek az eszükkel étkeznek, nem a testükkel. Többségüket nem érdekli, hogy az étel tele van nátrium-glutamáttal, csak a nyelvük hegyével ízlelnek, úgyhogy könnyedén becsaphatók.
Kezdetben az emberek egyszerűen azért táplálkoztak, mert éltek és mert az étel ízletes volt. A modern ember azonban kitalálta, hogy ha nem bonyolult fűszerekkel készíti el az ételt, akkor az íztelen lesz. Ha nem próbáljuk finommá tenni az ételt, akkor rájövünk, hogy a természet már megtette helyettünk.
Abból kellene kiindulni, hogy az étel önmagában is finom, de ma minden erőfeszítésünkkel ízt akarunk hozzáadni. Ironikus, hogy a finom ételek majdnem teljesen eltűntek.
Az emberek megpróbáltak finom kenyeret készíteni és a finom kenyér eltűnt. A pazar ételek elkészítésének igyekezetében hasznavehetetlen ételeket készítettek, és most az emberek étvágya kielégítetlen.
Az ételek elkészítésének legjobb módja, ha megőrizzük a természet finom ízeit. A régmúlt napi bölcsessége lehetővé tette, hogy az emberek különböző savanyúságokat készítsenek, mint a napon szárított, besózott, korpás, miso-s savanyúság, így magának a zöldségnek az ízét is megőrizték.
Az emberi hiúság és a kényelem hajszolásának eredménye nem nevezhető valódi kultúrának. A valódi kultúra a természetben születik, egyszerű, alázatos és tiszta. Valódi kultúra hiányában az emberiség odavész.
Amikor az emberek hátat fordítottak a természetes ételeknek és a feldolgozott ételeket választották, a társadalom a saját pusztulásának útjára lépett. Azért van ez, mert az ilyen ételek nem a valódi kultúra termékei. Az étel egyenlő az élettel és az életnek nem szabad eltávolodnia a természettől.
Csak kenyéren élni
Nincs jobb annál, mint finom ételeket enni, de a legtöbb ember számára az étkezés csupán a test fenntartására szorítkozik, hogy legyen energiája öregkoráig dolgozni és élni. Az anyák gyakran mondják gyermekeiknek, hogy egyék meg az ételt – még ha nem is ízlik nekik – mert jót tesz.
De a táplálkozást nem lehet elválasztani az íz érzékelésétől. A tápláló ételek jók az emberi testnek, étvágygerjesztőek és önmagukban is finomak. A megfelelő táplálkozás elválaszthatatlan a finom íztől.
Nem olyan régen ezen a vidéken a gazdák napi étke rizsből, árpából, misoból és savanyúságból állt. Ez az étrend hosszú életet, erős alapot és jó egészséget biztosított. A párolt zöldségek, párolt rizs és a vörös bab havonta egyszeri lakomának számított. A gazda egészséges és erős teste egy egyszerű, rizsen alapuló étrenden is képes volt önmaga táplálására.
A Kelet hagyományos barnarizs és zöldség étrendje jelentősen különbözik a nyugati társadalmakétól. A nyugati táplálkozástudomány úgy véli, hogy ha nem eszünk minden nap bizonyos mennyiségű keményítőt, zsírt, fehérjét, ásványi anyagot és vitamint, akkor nem tudjuk megőrizni kiegyensúlyozott étrendünket és egészségünket. Ez a hit hozta létre az olyan anyákat, akik gyermekeik szájába tömik a „tápláló” élelmiszereket.
Azt feltételezhetnénk, hogy a nyugati dietetika, a kidolgozott elméleteivel és számításaival nem hagy kétséget a megfelelő étrenddel kapcsolatban. A tény azonban az, hogy több problémát hoz létre, mint amit megold.
Az egyik gond, hogy a nyugati táplálkozástudomány nem törekszik arra, hogy az étrendet a természet ciklusaihoz igazítsa. Ez ahhoz vezet, hogy az emberek elidegenednek természettől. Sajnos gyakran következik ebből a természettől való félelem és az általános bizonytalanság érzése is.
Egy másik gond, hogy a spirituális és érzelmi értékek teljes feledésbe merültek, pedig az ételek közvetlen kapcsolatban állnak az emberi lélekkel és érzésekkel. Ha az emberi lényre pusztán fizikai objektumként tekintünk, nem leszünk képesek létrehozni egy átfogó étrendet. Ha zavarodottan csipegetjük össze az információ darabkáit és töredékeit, az eredmény egy tökéletlen étrend lesz, ami eltávolít a természettől.
"Egyetlen dologban benne rejlik minden, de ha mindent egyesítünk, semmi sem lesz belőle." A nyugati tudomány képtelen megérteni a keleti filozófia ezen tanítását. Kedevdre elemezheted és vizsgálhatod a pillangót, de nem tudsz pillangót készíteni.
Vajon milyen gyakorlati gondok fognak felmerülnek, ha a nyugati tudományos étrendet széles körben alkalmazni kezdjük? Egész évben elérhetővé kell tenni a magas minőségű marhahúst, tojást, tejet, zöldséget, kenyeret és más ételeket. Szükségessé válik a nagyüzemi termelés és a hosszútávú tárolás. Japánban ennek az étrendnek az átvétele a gazdákat máris arra késztette, hogy olyan nyári zöldségeket termesszenek télen, mint a fejes saláta, uborka, padlizsán és paradicsom. Nem kell sokáig várni és a gazdákat arra kérik majd, hogy datolyaszilvát szüreteljenek tavasszal és barackot ősszel.
Ésszerűtlen elvárás, hogy elérhetünk egy teljes értékű, kiegyensúlyozott étrendet pusztán azzal, hogy évszaktól függetlenül összeeszünk mindenfélét. A természetesen érő növényekkel összehasonlítva, az évszakon kívül és szükségszerűen természetellenes körülmények között termesztett zöldségek és gyümölcsök kevés vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Nem meglepő, hogy az ősszel és télen termesztett nyári zöldségek sehol sincsenek ízben és zamatban azokhoz képest, amik organikus és természetes módszerekkel, napon értek.
A kémiai analízis, a táplálkozási mutatók és más hasonló szempontok a hiba fő okai. A modern tudomány által meghatározott élelmiszer távol áll a hagyományos keleti étrendtől és aláássa a japán emberek egészségét.
Világunkban az étrendet négy fő kategóriába sorolhatjuk:
(1) Megszokott vágyakon és íz preferenciákon alapuló laza étrend. Követői szeszélyeik és képzeteik szerint ingáznak előre-hátra. Nevezhetjük ezt az étrendet önkényeztetőnek, üres evésnek.
(2) Biológiai következtetéseken alapuló szokásos táplálkozás, amit a legtöbben követnek. A tápláló ételeket a test fenntartása érdekében eszik. Ez a materialista, tudományos evés.
(3) Spirituális elveken és idealista filozófián alapuló étrend. Korlátozó és a sűrítés irányába törekszik, a legtöbb "természetes" étrend ebbe a kategóriába tartozik. Hívhatjuk ezt az elvek étrendjének.
(4) Természetes étrend, mely az ég akaratát követi. Elutasít minden emberi tudást, így ezt az étrendet nevezhetjük nem-diszkriminatív étrendnek.
Az emberek elsőkként az üres étrendtől fordulnak el, ami megszámlálhatatlan betegség forrása. Ezután a tudományos étrendből ábrándulnak ki, ami pusztán a biológiai élet fenntartására tesz kísérletet, és sokan áttérnek az elvek étrendjére. Végül ha ezt is meghaladjuk, elérkezünk a természetes ember nem-diszkriminatív étrendjéhez.
A nem-diszktriminatív étrend
Az emberi életet nem a saját ereje tartja fenn. Az embert a természet szüli és tartja életben. Ilyen kapcsolatban áll az ember a természettel. Az étel az ég ajándéka. Az emberek nem a természetből hozzák létre az ételt; égi adomány.
Az étel egyszerre étel és nem étel. Az ember része és az emberen kívül is áll.
Amikor az étel, a test, a szív és az elme tökéletesen egyesül a természetben, lehetővé válik a természetes étrend. Szabad a test, amelyik követi ösztönét, eszi ami jóízű és tartózkodik attól ami nem.
Lehetetlen leírni a természetes étrend szabályait és arányait (Nem lehet létrehozni egy határozott kódot vagy rendszert, amelyben ezeket a kérdéseket tudatosan el lehet dönteni. A természet vagy maga a test szolgál útmutatóul. De ez a finom útmutató, a diszkriminatív elme vágyainak és ténykedéseinek lármája miatt, a legtöbb ember számára észrevétlen marad). Az étrendet a helyi környezet és minden egyes ember egyedi testfelépítése és különböző igényei határozzák meg.
Az elvek étrendje
Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a természet mindig teljes és kiegyensúlyozott, tökéletes harmóniában van. A természetes ételek teljesek és ebben a teljességben benne van, hogy táplálóak és jóízűek is.
Olybá tűnik, hogy az emberek a jin és jang rendszerének alkalmazásával, meg tudják magyarázni a világegyetem eredetét és a természet változásait. Úgy is tűnhet, hogy az emberi test harmóniáját meg lehet határozni és tudatosan fenn lehet tartani. De ha valaki túl mélyre ássa magát a tanokba (ahogyan az a keleti orvoslás tanulmányozásához elkerülhetetlen), a tudomány felségterületére jut és nem lesz képes megszabadulni a diszkriminatív perspektívától, ami pedig alapvető fontosságú.
Elmerülve az emberi tudás finom részleteiben, anélkül hogy felismerné korlátait, az elvek étrendjének alkalmazóját csak a különálló dolgok érdeklik. De amikor éleslátásával megpróbálja megragadni a természet értelmét, nem veszi észre a lába előtt történő apró dolgokat.
.jpg)
A betegség akkor keletkezik, amikor az emberek eltávolodnak a természettől. A betegség súlyossága egyenesen arányos az eltávolodás mértékével. Ha a beteg ember visszatér az egészséges környezetbe, gyakran a betegség megszűnik. Ha a természettől való elidegenedés szélsőséges méreteket ölt, a beteg emberek száma növekedni kezd. Majd erősödni kezd a természethez való visszatérés vágya. De a tiszta megértés, hogy mi is a természet, hiányzik ebből a vágyból, így az igyekezet gyakran hiábavaló.
Még ha valaki egyszerűen is él a hegyekben, akkor se biztos, hogy megérti a valódi lényeget. Ha megpróbálsz tenni valamit, az erőfeszítéseid sosem fognak a kívánt eredményre vezetni.
A városokban élők óriási nehézségekkel szembesülnek, ha el akarják érni a természetes étrendet. A természetes ételek egész egyszerűen nem érhetőek el, mert a gazdák felhagytak a termelésükkel. De ha meg is tudnák vásárolni, a testüknek kellően fittnek kellene lennie egy ilyen kiadós koszthoz.
Ezekben a helyzetekben, ha megpróbálunk egészségesen étkezni vagy egy kiegyensúlyozott jin-jang étrendet követni, gyakorlatilag természetfeletti akaraterőre és ítélőképességre lesz szükségünk. A természethez való visszatéréstől távol, egy bonyolult és furcsa "természetes" étrend fog létrejönni, ami csak még távolabb löki az egyént a természettől.
Ha benézünk az "egészséges élelmiszereket" áruló boltokba, napjainkban friss ételek, csomagolt ételek, vitaminok és étrend-kiegészítők szédítő választékát találjuk. Az irodalomban sok különféle típusú étrendről állítják, hogy "természetes", tápláló és a legjobb az egészségünk számára. Ha valaki azt állítja, hogy a főzés egészséges, lesz valaki aki azt állítja, hogy a főzés csak arra jó, hogy beteggé tegyen. Egyesek kiemelik a só alapvető fontosságát, mások azt mondják, hogy a sok só betegséget okoz. Ha van valaki, aki a gyümölcsöket meghagyja a majmoknak, lesz valaki más, aki szerint a zöldség és gyümölcs a hosszú és boldog élet titka.
Különböző időkben és különböző körülmények között a fenti vélemények mindegyike igaz lehet, úgyhogy az emberek összezavarodnak. Vagy leginkább, egy zavarodott emberben e történetek még nagyobb zavart okoznak.
A természet állandó átalakulásban van, pillanatról pillanatra változik. Az ember nem képes felfogni a természet valódi arcát. A természet arca megismerhetetlen. Megpróbálni elkapni a megismerhetetlent teóriákkal és formális elméletekkel olyan, mintha egy lepkehálóval próbálnánk elkapni a szelet.
Ha nem a megfelelő célpontot vetted célba, akkor máris mellé lőttél. Az emberiség olyan, mintha a vak, akinek fogalma sincs, hogy merre tart. A tudomány sétabotjával botorkál és a jin és jang határozza meg útját.
Amit mondani akarok az az, hogy ne a fejeddel étkezzél, vagyis szabadulj meg a diszkriminatív elmétől. Azt reméltem, hogy az étel-mandala, amit korábban rajzoltam, támpontként és annak bemutatásául szolgálhat, hogy a különféle ételek hogyan viszonyulnak egymáshoz és az emberi lényekhez. De ha egyszer megnézted, kidobhatod azt is.
Leginkább arra lesz szükségünk, hogy kifejlesszük az érzékenységet, hogy hagyjuk, hogy a testünk válasszon magának ételt. Csak magukra az ételekre gondolni és megfeledkezni a lélekről olyan, mint betérni a templomba, elolvasni a szútrákat és kívül felejteni Buddhát. Ahelyett, hogy filozófiai elméletek tanulmányozásával próbálnánk megérteni az ételt, jobb ha a napi étrendünkből jutunk el egy filozófiához.
Az orvosok a beteg emberekkel törődnek; az egészségesekről a természet gondoskodik. Ahelyett, hogy megbetegednénk, aztán egy természetes étrendhez menekülnénk gyógyulásért, inkább természetes környezetben kellene élnünk, hogy a betegség fel se üsse a fejét.
A fiatalok, akik azért jönnek, hogy a kunyhókban éljenek a hegyen, egyszerű életet éljenek, természetes ételeket fogyasszanak és a természetes gazdálkodást gyakorolják, tudatában vannak az ember végső célnak, és úgy döntöttek, hogy a létező legközvetlenebb módon szeretnék megélni.
Étel és gazdálkodás
Ez a természetes gazdálkodásról szóló könyv szükségszerűen magába foglalja a természetes ételek kérdését is. Mert az étel és a gazdálkodás ugyanazon érme két oldala. A tűznél is világosabb, hogy ha nem gazdálkodunk természetesen, akkor az emberek nem juthatnak hozzá a természetes ételekhez. De ha a természetes étrend nem alakul ki, akkor a gazda továbbra is össze lesz zavarodva, hogy mit termesszen.
Ha az emberek nem válnak természetessé, nem létezhet sem természetes gazdálkodás, sem természetes étel. Az egyik kunyhóban a hegyen, ezeket a szavakat hagytam a kandalló felett egy fatáblán: "Megfelelő étel, Megfelelő cselekvés, Megfelelő tudat" ("Right Food, Right Action, Right Awareness"). A spirituális megvilágosodás Buddhista Nyolcrétű útjának mottója nyomán). A három egymástól elválaszthatatlan. Ha az egyik hiányzik, egyik sem működhet. Ha az egyiket felismerjük, mindet felismerjük.
Az emberek önelégültségükben olyannak hiszik a világot, mint ahol a zűrzavarból és zavarodottságból "fejlődés" fakadhat. De a céltalan és romboló fejlesztés a gondolatok összezavarodásával jár együtt, ami nem kevesebbet eredményez, mint az emberiség leépülését és összeomlását. Ha nem értjük meg tisztán, hogy mi ezeknek a tevékenységek a mozdulatlan forrása - mi a természet -, nem leszünk képesek visszanyerni az egészségünket.
/ Masanobu Fukuoka - One Straw Revolution című könyvének 4. fejezete
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése