Honnan jön a megoldás?

Valamikor régen hallottam egy történetet:

„Kezdő fogorvosként vidéken kezdtem praktizálni a helyi rendelőben. Senkit nem ismertem arrafelé. A második héten megállított a piacon egy bácsi:

• De jó, hogy összetalálkoztunk doktornő! Szeretném megkérdezni: mikor ehetek már végre?
• Járt nálam? Mit csináltunk?
• Igen, egy hete jártam, fogat tetszett húzni és azt tetszett mondani, két hét múlva ehetek.

Rájöttem, itt nincs mese. Ha elkezdek vitázni, hogy két órát mondtam úgyse hiszi el, mert az van a fejében: ha fogat húzat éhen kell haljon, olyan sokáig nem ehet. Így megnéztem a fog helyét, majd megmondtam, olyan szépen gyógyult, hogy nyugodtan ehet.”

A történet butácskának hangzik, pedig nagyon pontos. A legtöbb ember csak a saját gondolataira hallgat.

Különösen kritikussá akkor válik a helyzet, amikor ilyen hozzáállással akarnak egyesek mások sorsáról dönteni. Nehezíti a körülményeket, ha az ilyen lelkes emberek segítőkésznek és széplelkűnek kívánnak mutatkozni. Ilyenkor tanult műromantikus mázzal hizlalják önértékelésüket, miközben a tényeket tökéletesen figyelmen kívül hagyják.

Pedig a tények makacs dolgok. Hiába látszik valami nagyon szépnek például egyesek számára, bizony igen sokszor könnyen kiszámítható, hogy egy megvalósíthatóság vizsgálaton nem megy át az adott téma.

Egyik ilyen eset mikor magánéleti kérdések merülnek fel. Adott két ember, akik még gyermektelenek, éppen együtt járnak. Lehet hosszabb ideje, de ettől még csak az ismerkedésnél tartanak valójában. Ekkor úgy döntenek, szakítanak, másfelé visz az útjuk.

Ezen a ponton belép a baráti kör, a család minden romantikára hajlamos egyede és mindenáron újra össze akarja őket hozni. Amennyiben a szerencsétlen pár megunja a folyamatos zaklatást újra összejön. Miért nem megy át ez a megvalósíthatóságvizsgálaton?

1. A két ember - feltehetően - szereti egymást függetlenül attól, hogy nem kívánnak együtt élni. Hosszú távon mindkettejükben rossz érzést hagy ha mások értékítélete miatt adják fel szabad akaratból hozott döntésüket.
2. A fentiből adódó kínos érzés miatt innentől börtönnek fogják érezni az együttélést akkor is, ha a külvilág szemében látszólag minden rendben.
3. Egy kapcsolatban általában akkor is felmerül a gyermekvállalás kérdése, ha a felek nincsenek egymással túl jó viszonyban. Sokszor azért, mert ezt látják együttmaradásuk egyetlen útjának. Nem kell folyton a másikkal foglalkozni, hiszen „ott a gyerek”.
4. A végeredmény: gyermek mellett szétváló szülők, akik lehet papíron együtt vannak, de nem élnek együtt akkor se, ha közös a lakás.

Ez a folyamat mindenkor végbemegy, bármilyen témáról legyen szó. A csőd bekövetkezik ha nem vesszük figyelembe a tényeket.

Pontosan ilyen csődöt érzek mikor rendkívül romantikus ismerőseim elkezdik a „jövedelem mindenkinek jár” rigmust, ami ma rendkívüli divat. Ők több szempontból nem veszik figyelembe a tényeket:

1. Jelenleg a Földön élünk. A bolygónak minden természetes teremtménye egyúttal a gazdája is. Ezen a helyen se növény, se állat, se más élőlény nem marad életben, ha nem tesz érte.
2. Az emberek úgynevezett fogyasztói társadalomban élnek. Ennek az a lényege, hogy - alapesetben felnőtt korukban - árut termelnek, vagy szolgáltatást végeznek amiért cserébe olyan eszközt kapnak amit a nekik szükséges dolgokra becserélhetnek. Ezt az eszközt pénznek hívják. Jó ideje virtuális - valójában nem létező, látszat - fedezettel rendelkezik, így egyesek pont ilyen virtuális gazdagságra tesznek szert általa.
3. A témában aktuális romantikusok szerint aki a módszert támadja a jelenlegi módszert próbálja továbbra is fenntartani, holott a módszer következtében:
• A valós fedezettel rendelkező pénz mennyisége csökken, játékpénzzel meg csak újra lehet termelni az előző világháború előtti inflációt.
• Ha ezen a módon „élénkül a gazdaság” a fogyasztásra költött összeg valóban nő, ám a valós fogyasztás csökken.
4. A módszer eredménye mindenképp csőd. Társadalmilag azért, mert továbbra is a virtuális pénz alapú fogyasztói társadalmat támogatja, gazdaságilag azért, mert kizárólag a színvonaltalan tömegtermelés marad elérhető a támogatottak és nem támogatottak számára. (Igen, ehhez nem romantika, hanem matematika kell.)

Azok az emberek akik összefognak a társadalom és a gazdaság lerombolásában teljesen csodálatosnak érzik magukat, hiszen érzelmi alapon nézik a helyzetet és egyetlen lépésig látnak csak.

Érdekes módon ahányszor elmondom nekik hogyan lehet személyesen közreműködni a rezsicsökkentésben megvonások nélkül, személyes összefogással, együttműködéssel, mindig ujjal mutogatnak rám, hogy fenn akarom tartani ami most van.

Valószínűleg azért, mert szépnek látszó szlogeneket kántálni, megoldásokat másoktól várni, felelősséget áthárítani sokkal kényelmesebb, mint megfogni a tennivalók végét...