Keresés...
2015. február 27., péntek

Kincs, nem kincs? Van, vagy nincs?

Vannak szavak, amiktől egyre jobban szeretem magam távoltartani. Holott ezek a szavak állítólag mind fontos, értékes dolgot jelentenek.

Aztán valahogy mindig kiderül, valamit épp takargatnak vele. Valami olyat, ami épp az ellenkezőjét, vagy éppen azt se, hiszen valójában nem létezik.

Az egyik ilyen szó az erkölcs.

Igen, lefogadhatod, hogy a képet akkor találtam, amikor épp a témához illő fotót kerestem. Jól mutatja az emberekre erőltetett erkölcs és a valóság viszonyát. Természetes, hogy a képpel utalok az úgynevezett szexuális erkölcs kifejezésre is. Tényleg sajnálom. Ilyen egészen biztosan nem létezik.

Valaki lehet erkölcsös, vagy nem erkölcsös. Olyan nem létezik, hogy erkölcsös vagyok mert nem csalom meg a feleségem, közben folyamatosan hazudok neki, netán még a családi kasszát is megrövidítem. Akkor se, ha mellette szépeket prédikálok, bár nem is vagyok pap.

Ekkor még egy szót nem szóltunk azokról, akik erőltetik...

Két igen jó írót - egyikük történész - és általuk egy-egy remek írást találtam mára a témában keresgélés közben. Így együtt elég jól reprezentálják a véleményem. Elgondolkodtató, hogy évtizedek semmit nem változtattak ebben a kérdésben. Ha belenézünk a történelembe évezredek is csak évtizedeknek látszanak ebből az irányból nézve:

Konok Péter: A legnagyobb kincs

„Bencsik András szerint „a jobboldal legnagyobb kincse az erkölcs”.

Ahogy elnézem, ez az erkölcs akkora bazi nagy, hogy tárolására csak százmilliós villák, egyre növekvő basatanyák, jachtkikötők, vagy legalábbis erkölcsönként öt lakás szükséges.

Nehéz is ez a nagy erkölcs, súlyos, tekintélyes. Ha (persze csak véletlenül) ráteszik valakire (hajléktalanokra, menekültekre, szegényekre, éhező gyerekekre, megvert nőkre, munkanélkülikre, vagy az éppen arra járókra), hát menten agyonnyomja őket.

Nagy erkölcs persze nagy árnyékot is vet. Nem csoda, ha a jobboldal erkölcsének büszke árnyékában kipusztul fű, fa, virág, csak a térkő marad meg, mert annak nem kell napfény.

Én szerencsére nem vagyok jobboldali. Erkölcseim nem foglalnak helyet. Kincsnek sem nevezném őket, mert nemigen tudom őket pénzre váltani. Maszatosak, néha reggel büdösen jönnek haza (fogalmam sincs, hol járnak ilyenkor). Nem kell őket töltőre sem tenni, nem merülnek le (csak néha ki).

És legalább nem harapnak meg senkit.”

Kosztolányi Dezső: Önmagamról (részletek)

„A homo moralis szigorú. A homo moralis kegyetlen önmagához és másokhoz. A homo moralis követelődző, egyoldalú, korlátolt. A homo moralis szakadatlanul ellentmond önmagának. A homo moralis az erkölcs nevében arra akar rávenni bennünket, hogy adjuk oda kabátunkat másoknak, aztán ugyancsak az erkölcs nevében arra akar rávenni bennünket, hogy húzzuk le másokról a kabátot.

A homo moralis mindig háborúkat indít, forradalmakat szervez, máglyákat gyújt, akasztat, önsanyargatásra, állati robotmunkára kényszerít milliókat, egy szebb jövő ígéretével, melyet még sohase váltott be.

A homo moralis önmagát és másokat áltatva mindig tökéletes boldogságot ígér, de ezt mindig csak egy távolabbi időpontban, akkor, ha majd meghalunk, - a túlvilágon, - vagy akkor, ha legyőztük ellenségünket, - a háború után, - vagy akkor, ha majd a gazdasági élet végkép rendeződik, - öt év mulva, vagy ötezer év múlva.

A homo moralis mindig paradicsommal kecsegtet és mindig siralomvölggyé változtatja a világot. A homo moralis mindennel elégedetlen, még a napsugarat is kifényesítené s nem ér rá gyönyörködni benne. A homo moralis még sohase mondta, hogy pihenjünk meg egy kicsit, éljünk és vegyünk lélekzetet. A homo moralis csak fut-fut és nem tud megállni.
...
A homo moralis ellentéte és ellenképe, gyökeres tagadása a homo aestheticus, az önmagáért való tiszta szemlélődés embere, aki nem ismer jót és rosszat melyet semmiféle lángelme nem különböztethet meg, csak szépet és rútat, melyet az ő egyéni sugallata biztosan megérez, az, aki a mindig vitatható igazság helyett az ízlést emelte polcra, mely megbízhatóbb, irgalmasabb kalauz, az, aki nem áll se jobboldalon, a bégető, fehér bárányok között, se baloldalon, az ordító, fekete farkasok között, hanem egymagában áll, távol a nyájtól és csordától...”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Back to top!